Prológus

Felkeltem a bérelt kis házamban. Panel volt, a fizetésemből ezt tudtam kihozni. A falról lejött a vakolat, koszos, néhol lyukas parketta volt kigurítva a földre. Kint az erkélyen hervadtak a virágok, én pedig egy kényelmetlen ágyban szorongtam. Nem a legfényűzőbb élet.
De valahol laknom kellett. És nem volt iPhone-om, csak egy Samsung Minim. És teljesen tökéletes volt számomra.
Minden este egy olcsó kínai étteremben  ettem. Ott se voltak túl jók az állapotok, és a kínai kaját se szeretem..
Volt pár magam varrta ruhám, meg a másik városban lévő olcsó sarki ruhaboltban szereztem pár szebb darabot. De a szekrényem jócskán nem volt tele velük.
Egy szájfény volt minden sminkem. Azt is csak nagy alkalmakra kentem fel ajkaimra.
És nem volt semmi tévém. Egy vásáron beszereztem egy régi rádiót, azon megy néha a szakadozó adás.
Szóval nem túl jó, mégis minden nap mosolygok. Hisz jobb, mint az utcán aludni.
Szóval felkeltem. A koszos függöny el volt húzva, így pont az arcomat csiklandozta a meleg nap. Ásítottam egyet, majd kinyitottam pilláim. Szép napsütéses nap volt a mai. Az ég tiszta volt és kék.
Felkászálódtam az ágyból, majd mint egy cica, megnyújtóztam. Rolling Stone-os pizsamámban álltam fel és csináltam meg az ágyam. Félig még álomban voltam, így megnéztem az időt, és amikor rájöttem, hogy az iskola csak 2 óra múlva kezdődik, ledőltem a virág mintás takarómra.
Pár perc múlva újult erővel mentem a konyhába. Kinyitottam az apró hűtőm, amiben csak kevés étel volt. Kivettem a maradék kínai tésztám és miközben egy szál lógott a számból, kinyitottam a szekrényem. Kivettem belőle egy bő, szürke pólót, meg egy kék farmert. Mellé egy fekete szandálom volt, amit felhúztam. Gyorsan magamba tömtem a tésztát, és bekapcsoltam a rádióm. Miközben valami opera ment (nem lehet csatornát váltani, beragadt a gombja),fogtam magam elé a kis noteszem és egy fekete ceruzát. Leültem az asztalkámhoz és terveztem. Hogy mit? Ruhát.
De ekkor újra megláttam az órát. Tíz percem volt, hogy beérjek a suliba. Fogtam a barna kis (barátnőmtől kapott) táskám és beledobtam egy almát. Nincsenek könyveim és füzeteim. Nem költöm ilyesmire a pénzem.
Szóva lerohantam a lépcsőház ajtajáig. Ott nehezen kitoltam a kaput és rohantam az egy utcára lévő egyetemre.
Ahogy odaértem, indulhattam első órámra. Matek.
Nap végén pedig már mentem haza Anne barátnőmmel. Rajta egy szakadt farmer és neon színű póló volt. Kissé lázadó a stílusa, amit a tanárok sokszor észre is vesznek, de amúgy kedves.
-Nem megyünk el a parkba?- vetette fel az ötletet.
-Miért? Tanulnom kell holnapra...-legyintettem, majd szomorú képpel sétáltunk tovább.
-Kérlek! Ott láttam azt a helyes deszkás pasit!- vette könyörgőre.
-Hát..-elmélkedtem. Tényleg rengeteg tanulni valóm volt. Három vastag könyv lapult a tatyómban, amikről leírást kell készítenem.-Legyen.-adtam meg magam.
-Imádlak!-mosolygott, majd be is fordultunk a park felé.
Ott általában a "lázadók" vannak. És Anne is oda tartozik. Szóval lepacsizott a pink hajszínű csajokkal, majd elvezetett egy padhoz. Ott leültem, és figyelemmel kísérhettem ahogy telefonbetyárkodnak. Nagyon klassz..
Hirtelen kivettek egy kukából egy üres kólás üveget, majd megpörgették a földön. A második menetnél Anne vigyorogva felém fordult.
-Gyere!- mondta izgatottan.
-Kihagynám.-ráztam meg unottan a fejem.
-Naaa!- kezdtek el unszolni.
Én meg csak továbbra is tiltakoztam.
Észrevettem, hogy Anne milyen csalódott képpel fordul el.
-Jó, egy menet!- szabtam ki, mire tapsolva fogadtak a körbe.
Pörgettek, mire a deszkás fiú kérdezett. Tőlem... Ő a legvadabb, félek, hogy mit mond majd.
-Felelsz vagy mersz?-jó, ez nem volt félelmetes.
-Merek..-suttogtam.
-Mássz be a szökőkútba!- adta ki az utasítást.
Nem volt annyira nagy kérés. Bemegyek, maximum vizes leszek, de úgyis majd' megsülök, szóval..
Közeledtem a kút felé. Kicsit vizesnek és ezáltal csúszósnak látszott a márvány széle. Talán mégse kéne.. Hátranéztem, ők meg bíztattak. Feltettem egyik lábam a szökőkút szélére. Nyeltem egy nagyot, és jöhetett a másik. Aztán ott álltam. Léptem volna be, de.. Egyszerűen elvesztettem az egyensúlyom azzal a lendülettel. És sikítva estem a vízbe. Az utolsó amit láttam az annyi, hogy Anne feláll és fut felém. De aztán a hideg víz megérintette a testem. Becsuktam a szemem, és az életemért küzdve kapálóztam. De hirtelen éles fájdalom nyilalt a fejembe. Nem tudtam semmit tenni, se levegőt venni, se semmi. Csak feküdtem a hideg, sötét vízben...